Herb Piper és életvidám felesége, Lorna a Long Island-i Babbington tengerparti városkájának idilljében élnek. Herb Studebaker autókat árul, odahaza a pincében barkácsolgat önjelölt feltalálóként, és igyekszik elkerülni a rossz befektetéseket. Napos d élutánok és szépen ápolt pázsitok színesítik a párocska csöndes, szerény mindennapjait - elénk tárul Norman Rockwell Amerikája. Ám Herb és Lorna a házaséletük

„Az életet ocsmány, gigantikus karneválnak látom, amiből szeretnék kilépni. Nincs rá mód, hogy másként éljünk? Hazugságok nélkül?” Nina úgy érzi, elárulták, képtelen tovább élni az otthonában, amit eddig annyira szeretett. Tizenhetedik születésnapjának reggelén becsukja maga mögött az ajtót, a kulcsait a csatornába dobja, és nyomtalanul eltűnik. Tíz hónappal később Clément, az öccse a keresésére indul.

Mindig azt halljuk, hogy Isten megbünteti a vétkeseket. A bűnben élők azt aratják, amit vetettek. Imádsággal tisztítsuk meg a lelkünket, mondják, és fájdalommal sanyargassuk magunkat, hogy ismét bűntelenek legyünk. De itt vagyok én. Bűnös is, vétkes is. Elkeseredetten vágyom a megtisztulásra..., bár olyan jó érzés mocskosnak lenni. De még én sem számítottam arra, ami bekövetkezett. Még én sem képzeltem,

Hároméves voltam, amikor 1944. december elején nagyanyám a csillagos házból a budapesti ,,nagy gettóba\" költöztetett (anyámat ekkor már Dachauba deportálták, munkaszolgálatos apámat is elvitték), ahol kétoldali vesegyulladást kaptam. Nagyanyám kiszökött a gettóból, és rémtörténetbe illő módon, az előtte többnyire bezáruló ajtók ellenére sikerült gyógyszert és az orvos rendelte tápláló élelmet szereznie

Román nazerá na spoločenský a morálny úpadok vládnucej japonskej vrstvy, najmä aristokracie. Krehkosť, emočná sila a poetika textu zaistila dielu, podobne ako autorov román Odepsaný (vydal Slovart, 2022), nadčasovosť, a výraz „trieda zapadajúceho slnka\" sa dokonca ujal aj v hovorovej japončine.

A színpadi babona szerint Shakespeare Macbeth című darabján átok ül, és a mű ártalmas erőket képes életre hívni. Miután a színházi rendező Kate Stanley a lehető legeredetibb helyszínen, a skóciai Dunsinnan dombján kezdi el próbálni a művet, baljós fordulatokat vesznek az események: a dombtető vaskori erődjének árka megtelik vérrel, a híres birnami erdőben pedig meggyilkolnak egy helybéli asszonyt,

A New Yorkba zárva húsz éve, 1996-ba jelent meg először. Azóta sokan olvasták, szerették és keresték, de hiába. Témája az emigráció és az idegenség - egyszerűbben szólva, milyen új életet kezdeni egyedül, az otthontól távol. Egy mindentől és mindenkitől eltávolodó magányos figura beszéli el a múltját és újrakezdett életét, mindezt New York kiismerhetetlen, ijesztő forgatagában, a magyarországi rendszerváltás

Mindenkinek van valami szennyese - kiváltképp, ha az illető a gimis Spencer, Aria, Emily és Hanna. Spencer a nővére fiúja után sóvárog. Aria az angoltanáráról fantáziál. Emily a fekete Mayába zúg bele. Hanna pedig ocsmány kis trükkök árán játssza a bombázót. Ki hinné, hogy ezeknél súlyosabb titok is nyomhatja a lelküket? Pedig így áll a helyzet, mióta Alison barátnőjüknek váratlanul nyoma veszett.

\"Az érdemes mű hangsúlyozottan jelenkori magyar hősei mellőzhetetlen erkölcsi dilemmákkal küszködnek. Olyan múltból eredő kihívásokkal néznek szembe, melyek tisztességes megoldásától függ a jövendőjük. Kitérni előlük vagy túllépni rajtuk azért nincs módjukban, mert alapvetően meghatározzák, kijelölik továbbélési lehetőségeiket. A besúgás, tágabb értelemben a titkos ügynöki tevékenység csak látszólag

Veselé i nostalgické spomienky na kúzelné miesta a čas, ktorý autorka s rodinou strávila v juhoafrickom národnom parku...

V díle z roku 1932 popisuje Sándor Márai vztah pána a psa. Skrze pejska poznáme blíže člověka a jeho limity: jak se zachová člověk, stane-li tváří v tvář bytosti vyznávající neomezenou svobodu, může i on volit tuto cestu, anebo je pořádek a řád tou nejdůležitější silou v jeho životě? Nová vydání knih znovuobjeveného maďarského spisovatele a košického rodáka, autora proslulých novel Svíce dohořívají

Ez könyv a zsidóság több ezer esztendős történetéről mesél. Illetve nemcsak történelemről, hanem vallásról, hagyományról, hétköznapokról és ünnepekről, szokásokról, jelképekről is. Másként nem is nagyon lehet, hiszen ha igaz, hogy az ember elválaszthatatlan a múltjától, országa és népe történetétől, hagyományaiktól olykor a vallásától is, akkor ez a zsidóságra sokszorosan igaz. Egy család, sőt egyetlen

\"Azokat az embereket szeretjük a legkevésbé, akiknek ugyanazok a hibáik, mint nekünk. Ezért imádjuk a cseheket. Mert ez olyan nemzet, amelynek egészen más hibái vannak.\" \"Olyan könyv lebegett a szemem előtt, amely rögeszmék nélkül beszél kedvenc országomról. Nem tükröz, nem tárgyiasít, nem szintetizál kényszeresen. Trehány csehbarát vagyok, könyvem nem vezet végig mindentudó útikalauzként sem a

Párizs, 2002. Julia Jarmond amerikai újságírónőnek cikket kell írnia az 1942-es nagy párizsi razzia évfordulója alkalmából. Ezzel kapcsolatos kutatásai során lassan feltárulnak előtte azoknak a szörnyű júliusi napoknak az eseményei, amikor sok ezer zsidót, köztük több mint négyezer gyermeket hurcoltak el és zártak be napokra, rettenetes körülmények között a Téli Kerékpárstadionba, hogy onnan vigyék

Stewie Griffin, az egyéves mániákus csecsemőzseni tisztán látja, mi a baj a világgal. Piszkosul elszánt, máris szervezi a puccsot, mely az abszolút világhatalomhoz segíti. Az első zsarnok az eltakarítandók listáján az édesanyja, Lois, a „nőuralom” vezére, aki elviselhetetlenné teszi Stewie ifjonti életét. Szerepelnek persze mások is azon a listán… A fenébe, ha már önállóan tudná használni kezét-lábát,

Anotácia, žiaľ, nie je k dispozícii.

“A nevem Budo. Öt éve vagyok életben. Öt év nagyon hosszú idő valakinek, aki olyan, mint én. A nevemet Maxtől kaptam. Ő az egyetlen ember, aki lát engem. Azt tudom, amit Max tud, de néha nála többet is. Tudom, hogy Max veszélyben van. És azt is tudom, hogy én vagyok az egyetlen, aki megmentheti őt.” Szívfacsaró és szívmelengető könyv kamaszoknak és felnőtteknek a szeretetről, a hűségről és a képzelet